Shizel Wicca Főpapnő Élettanácsadó,spirituális személyiségfejlesztő terapeuta

Ez a hét egy különleges energiával rendelkezik, a megújulás erejét vehetjük most magunkhoz – hogy újjászületve, egy emelkedetebb szintű nyitottsággal fogadhassuk be a Teremtő Fényét.
A wicca tanulóiként megtanuljuk, hogy a templomba járás egy gyakran félreértelmezett szertartás. A cél sosem az, hogy csupán megjelenjünk és „imádkozzunk”, hanem hogy kapcsolatot teremtsünk a Fénnyel, hogy ebből későbbi napjainkban is meríthessünk.A dolgok lényege mindig abban rejlik hogy hová tartunk!!!

Van egy történet egy szegény emberről, akit Józsefnek hívtak, és aki sok-sok évvel ezelőtt Jeruzsálemben élt . Rettentő nagy szüksége volt arra, hogy munkát találjon, mivel a családjáról és saját magáról is gondoskodnia kellett. Egyik éjjel arról álmodott, hogy a litvániai Vilna városának palotája alatt kincsek vannak elásva. Annak ellenére, hogy az észak-európai Vilna városa Jeruzsálemtől több ezer kilométerre van, József mégis úgy döntött, hogy elmegy és megkeresi a kincset.
Utazása négy hónapot vett igénybe. Amikor József a palotához ért, a király testőrei egyből útját állták. Bár nagy volt a kísértés, hogy hazudjon hosszú útjának céljáról, mégis úgy döntött, hogy az igazmondással érheti el a legtöbbet, hiszen nem tett ő semmi rosszat.
Tehát József beszámolt a parancsnoknak az álmában látottakról. Ahogy a parancsnok Józsefet hallgatta, nevetésben tört ki. „Ha én is hallgatnék minden álmomra, akkor már rég Jeruzsálemben lennék. Tegnap az álmomban egy férfit láttam, akinek a háza alatt temérdek mennyiségű kincs lapult!” A parancsnok által leírt házból József rájött, hogy ő volt az álombéli férfi, és hogy a kincs a saját háza alatt van.
József megértette útjának valódi okát: megtudni, hogy hol is rejlik a kincs valójában.
Ezen jól ismert történet tanulsága nem más, mint hogy a kincs, ami után áhítozunk, a saját kertünkben rejlik. Számomra van egy sokkal mélyebb lecke is abban, ahogy az „istentiszteleten való részvételt” sosem a végcélként, hanem a végső cél elérésének eszközeként kell értelmeznünk. Azzal, hogy megtettük az utat, még nem fejeztük be a munkánkat. Ami igazán fontos az, ami az út megtétele után történik. Csakúgy, mint ahogy József tette a történetben, nekünk is vissza kell térnünk az eddigi életünkhöz, az otthonunkba, és az utunkon megkapott Fény erejét felhasználva akcióba kell lépnünk.
A lényeg nem csak a Fényhez való kapcsolódásban rejlik, hanem abban, hogy hogyan használjuk ezt a Fényt, mert csak így találhatjuk meg azt a végtelen mennyiségű kincset, amely olyrégóta reánk vár.

A legjobbakat,kívánom mindenkinek!!wiccaanya