Kerestem-kutattam az okot,miért irritálom a mosolyommal,a jószándékommal a másikat? Nem értettem az irigységet. Én is szoktam irigyen nézni egy-egy sikeres történetet. Ilyenkor arra figyelek,hogy mit tanulhatok,így az irigységem inkább inspiráló,mint negatív előjelű.
Míg együtt örültem azokkal akik szépen haladtak, ők arra vártak mikor vallok kudarcot.
Ez sokszor szegte kedvem, sokszor váltam szomorúvá.
Aztán egyre kevesebbet törődtem a visszajelzésekkel. Már nem kuncsorogtam a megerősítést, inkább befelé koncentráltam és tettem a dolgom. Az életem része lett ez a folyamat.
Ma is meghallom ,látom a környezetemben a gáncsolókat .De már érdektelen legtöbbször. Úgy nézek rájuk,mint a kiképző tisztekre. Feladatuk van velem,megtanítják,hogy milyen ne legyek ,hogyan ne gondolkodjak,milyen érzésekkel ne azonosuljak ,miket ne tegyek meg.
Az én dolgom annyi, hogy a tiszta szándékomat megőrizzem,törekedjek a jóra. Az hogy ők ezt mikor érik el, egyáltalán elérik-e , az az ő dolguk.
Az élet nem verseny. Amennyiben a másik még nem látja ezt, nem kér segítséget ,tudnod kell hagyni,hogy saját tapasztalati útját bejárja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Sok Sikert Kívánok Mindenkinek a Tudatos Élethez!wiccaanya