Állj talpra, hogy méltó légy arra, hogy Magyar vagy

Érezned kell, hol vannak a gyökereid.....



Valamikor hajdanán, élt egy nagy ország.
Nem volt szó, sem ármány,
Mely szét szedhette volna a Nemzetet!
Nem hitt a médiának, sem a politikának.
Nem volt kincse, aranya,
De volt Hazája!
Kincse volt az egység, szeretet,
Nem kérkedett, de őszintén szeretet!
Hol van már a szó mely megáldotta,
Egységet alkotva a Magyar népet?
Benned él még barátom,
Nem ölte ki a múlt szava.
Állj talpra, alkoss ujjat,
Alkoss most egy jobb egységet,
hol nincs hazug szó, sem ármány,
Ellenben van egység és remény,Haza!
Ne hidd ember itt a vég,
Hisz ránk még oly sok termés vár,
Hazánk mindig haza vár!
Járj bárhol-e nagy világban,
Élj bármely féltekén a Föld bolygónak,
Egyet soha ne feled élj,
magyarnak születtél,
Ne temesd el!
Ne temesd el a múltat, 
mit rád róttak a századok.
tanulj Magyar mint őseink,
Állj talpra mint szeretetteink.
Itt az idő, vén Európa,
Hogy könnyeidet elapasszad.
Szeretetre neveled néped,
Édesapák jó hírére,
Édesanyák örömére!
Kinek hite nincs, annak szíve sincs.
Irányított lessz az élet,
Szava soha el nem érhet.
Állj fel ember a porból,
Végy példát a múltból!
Nem kenyere a sírás a Magyar népnek,
Hiába tanították meg véled!
Édesanyám arra nevelt,
Munkád után élj meg.
Nagymamám tanítása,
Aki rest az az is marad.
Sírni,könnyű,
Szeretve szeretni már fájó
Mert csak azt látod, amit látni akarsz,
Te büszke Magyar.
Vess, arass, dagassz kenyeret,
Süsse ki a pék,
Vágjon disznót a hentes,
Főzzön csiga húslevest az anyám,
De ne sírjon többé a szánk.
Budapest. 2014.03.21 wiccaanya