Wicca és számos hasonló vallás szerint is,amit a wiccák szivesen alkalmaznak és tanítanak,van egy tanítás ami nagyon fontos.Tanításai szerint, hogy kapcsolódhassunk a Teremtő Fényéhez, nekünk is olyanná kell válnunk, mint a Teremtő. A hasonló a hasonlót vonzza. A Teremtő feltétel nélkül szeret és ad. Ha így cselekszünk, ekkor mi is kapcsolódhatunk a Teremtőhöz.
De mit is jelent valójában az, ha szerető és megosztó emberi lényként élünk?
Sokan úgy gondolják, hogy egy egyszerű adakozó cselekedet elegendő, de ez így nem igaz. A spirituális megosztás azt jelenti, hogy fel kellett adnunk érte valamit. Innen ered az „Addig adj, amíg bírsz” kifejezés. Az igaz megosztásban ott van az a mély törődés, hogy nem érezzük annak a szükségét, hogy vissza kellene kapnunk valamit cserébe.
Más szóval, ha igazán úgy szeretnél adni mint a Fény, a megosztásodnak feltétel nélkülinek, valamint önös érdektől mentesnek kell hogy legyen.
Szeretném megosztani veled Rav Aharon történetét a belorusszai Karlin városából. Miszerint, Rav Aharon sétája közben egy bizonyos ház mellett elhaladva, az Édenkert illatát érezte. Az illat olyan erős volt, hogy erős késztetést érzett arra, hogy kiderítse honnan ered ezen csodás aroma. Ezzel az indítatással aztán be is lépett a házba. Az orra egyenesen egy szobába vezette, ahol egy bohóc jelmezre bukkant. Megkérdezte a tulajdonost az érdekes ruhákról, aki erre a következő történetet mesélte el neki:
„Sokszor próbálok meg a rászorulóknak pénzt gyűjteni. Ha egy szegény ember a segítségemet kéri, akkor elmegyek a városba, és megpróbálok bármilyen hasznos dolgot összegyűjteni a számára. Egy este jött egy szegény ember, és szokás szerint elmentem a városba, de azon a bizonyos estén senkitől sem kaptam egy fillért sem. Miután hazatértem, egy másik koldus is a segítségemet kérte, így hát visszamentem a városba, de ismét üres zsebbel kellett, hogy visszatérjek. Majd mindezek után jött egy harmadik szegény ember is, és ezúttal végre sikerült összeszednem neki legalább annyit amennyire pont szüksége volt. Odaadtam neki a pénzt, de eddigre már egy cseppnyi erőm sem maradt. Annyira fáradt voltam, hogy az ágyra roskadva majdnem elaludtam.
Hirtelen kopogást hallottam az ajtón. Egy nagyon szegény ember állt odakint. Segíteni akartam, de már nem volt bennem erő, ezenfelül már nem is tudtam volna senkitől se kérni többet, mert már aznap mindenkitől kértem. De ő addig, és annyira könyörgött, hogy nem volt szívem elutasítani. Aztán eszembe jutott valami. Volt egy dúsgazdag ember a városban, aki utált adakozni, de reménykedtem, hogy ez alkalommal talán a Fény segít majd.
A gazdag ember keresésére indultam, és egy kocsmában lerészegedve rá is találtam. Amikor elmondtam neki a szándékomat, emlékeztetett, hogy ő sosem ad alamizsnát. Majd hozzátette: 'De mivel most ilyen jó kedvemben vagyok, hajlandó vagyok kivételt tenni. Csupán annyit kérek, hogy vedd fel ezt a bohócjelmezt és járkálj benne a városban!' Majd jót nevetett, hisz azt hitte, hogy senki sem tenné ki magát ilyen megaláztatásnak.
De én ezt gondoltam: 'Ha kihagyom ezt a lehetőséget, akkor cserbenhagyok egy szegény embert.' Ezért hát fogtam a jelmezt és magamra öltöttem. Természetesen, mindenki rajtam nevetett, gúnyt űztek belőlem, sőt, még volt aki le is köpött. De hála az égnek, megkaptam az ígért pénzt, amivel kisegíthettem a koldust."
Rav Aharon, a történetet hallván, így szólt a ház tulajához: „Ha ebben a bohóc jelmezben leszel eltemetve, akkor a lelked egyenesen a Mennybe jut majd.”
A történet tanulsága: az áldás nem az ember kedvességének volt az eredménye, hanem annak az erőfeszítésnek, amit megtett, annak érdekében, hogy adhasson! Olyan mélyről fakadt a törődése, hogy ezzel teljes mértékben képes volt kilépni a komfortzónájától – nem is beszélve arról, hogy mindezt egy olyan emberért tette meg, akit még csak nem is ismert.
Ezen a héten próbálj meg olymértékben adni, hogy az már majdhogynem fáj. Nem kell neked, arra a szintre eljutni, mint a történetbeli férfinek, akit kigúnyoltak és megaláztak. De legalább tartsd ezt a szintet szem előtt, legalább legyen meg benned az akarás, hogy eljuss erre a szintre.
A nagymérvű megosztási vágy az, ami igazán összekapcsol minket a Fénnyel.
Minden jót,kívánok nektek is a saját spirituális fejlődésetekhez!wiccaanya
.jpg)
