Hálával tartozom

Hálával tartozom

Valamit el kell mondanom,
amit a szívem halkan dúdol.
Valamit el kell mondanom,
amit oly rég el kellett volna mondanom.
De nem volt rá alkalom.
Köszönöm, hogy itt vagyok,
köszönöm, hogy újra álmodok,
köszönöm a sok szép álmot,
mit tőled kaptam én.

Valamit el kell mondanom,
ami a szívemben dalol,
valami mit tőled kaptam én.
Lágyan ringó dallamok,
én kottát olvasni nem tudok,
de hallom, érzem mit ver a szívem.

Halkan szól a zongorán,
lágy dallamot játszik az én apám,
szerelemre biztatja a szerelmes lányt.
Valamit el kell mondanom,
az életet én újra álmodom.
Édesapám hozzád szól most ez a lány.
Édesapám halk szava,
fülemben cseng minden sora.

Valamit el kell mondanom,
a napokat én nem számolom.
Hallgatom a szívhez szóló melódiát.
Édesapám Angyalok mezején,
halld meg hát mit dúdolok én.
Zongoránál már nem te ülsz,
néha talán könnyes szemem,
de szívem veled együtt él.
Hallgatom a lágyan szóló dallamot,
veled éneklem a szeretetről szóló melódiát.

Valamit el kell mondanom,
tudom van rá alkalom,
hisz hallod, érzed mit üzenek én.
Köszönöm az életet,
azt,hogy itt voltál nekem,
hogy ma is itt vagy velem,
és fogod a két kezem,
el soha nem ereszted már.

Halkan szól egy lágy dallam,
szívem szavát dúdolva,
az életet nem siratva,boldogsággal átitatva,
néked üzenem.
Köszönöm az életet,
én már semmitől nem félek,
nincs mi kettőnk közé állhatna,
édesapám halk szava mindig bennem él.

Merj álmodni pici lány,
hogy legyen mit megvalósítanod,
hisz rád még oly sok csoda vár.
Kottát én nem ismerem,
így szívem szavát sorokba szedem,
írj hozzá dallamot,
dúdold velem hogy csak én halljam,
mit a szív diktál, rebeg a gyermeki száj.

Valamit el kell mondanom,
én az életet végig táncolom,
dúdolom a szeretet dalát,
néked édesapám.
Lágyan ringó halk szavam,
hozzád száll fel a magasba,
hol száz csoda reád is vár.

Valamit el kell mondanom,
az életet én nem siratom,
hisz te voltál az én édesapám.
Gyere ülj a zongorához,
írj dallamot, én veled éneklem el,
mit a szívem diktál.
Szeretlek édesapám,
ha kell ezerszer mondom el,
s veled együtt éneklem,
a szeretet halk dalát.

Valamit el kell mondanom,
nincs mitől tartanom,
hisz te mindig vigyázol rám.
Tudom itt élsz bennem,
minden rezdülésemben,
minden pillanatban ha hívlak itt teremsz.
Nincs hát mitől félnem,
fogod a két kezem,
ha eltévednék,
te mindig haza vezetsz.

Angyal vagy nékem,
ott fent a magas égen,
szeretlek nagyon téged.
Nem sír a két szemem,
szívem boldog veled.
Éjjel az ablakomban ülsz,
holdként ragyogsz rám,
ágyamban ringatsz.
Nappal a lágy szellő simogatásával,
az éltető napsugarával, az eső cseppekkel,
a szíved nékem üzen.
Én csak hallgatok,
az életet újra álmodom,
hogy legyen mit megvalósítanom.

Drága édesapám,
írj nékem egy új dallamot,
a szavakat majd én dúdolom.
Szívem diktál, kezem ír,
szeretet dalát leírom,
hozzád száll most pár sorom.
Köszönöm az életet.
Mit nékem rendeltetek.
Hálás vagyok érte néktek.
Nagyon szeretlek!
Légy továbbra is az én Angyalom,
fogd a két kezem,
ha eltévednék vezess haza kérlek.

Álmodjunk tovább édesapám,
hogy legyen mit megvalósítanunk,
egy szép nyári hajnalon.
Ragyogj tovább fent az égen,
dallal üzenj továbbra is nékem.
Én majd dúdolom, a halk melódiát,
mit gyermek napon a szívem diktál.
Én néked hálával tartozom,
ezért nyílik ki most a szív,
hogy elmondhassam a világnak,
ne sírjatok gyerekek,
ha édesapátok már nem lehet ott veletek.

Csupán csak hívnotok kell s ő ott terem,
ablakodban tündököl,
ágyadra ülve simogat,
fázós hajnalon, napsugárként felmelegít,
arcodra mosolyt csalva egy lágy dallamot dúdol füledbe,
mely elkíséri életed,
ha engeded.
dalolj hát nekem apukám.
Én majd veled dúdolom a szeretet dalát.
Szeretlek apukám! Juti

Minden szerzői jog fent tartva :Fehérvári Judit wiccaanya
Budapest 2015.05.28

Drága édesanyánknak, és minden kedves édesanyának, nagymamának szeretettel. wiccaanya

Szeretett édesanyánknak, és minden drága édesanyának,nagymamának tavaszi, madár csicsergős délutánon szeretettel küldöm.
Drága nagymamáék, már Angyalként vigyáznak rám.

agymamámnak

Talán másnak apró,lim,lom,
Mit most a kezemben tartok.
Számomra kincset rejt,
Egy szemüveg,
Amivel az életet jobban kémlelem.

A nagyimra gondolok.
Arcom mosolyra fakad.
Szívem hevesebben ver.
Érzések,gondolatok tornyosulnak,
Nőnek mint a Himalája.

Édes élet oly kegyes,
Mert ő volt az én mindenem.
Édes életre nevelt,
Szeretettel a szívében,
Féltő karja ölelt,
Munkára, becsületre nevelt.

Oly sok jóval tartozom,
Álmok váltak valóra,
Egy, egy szép napon,
Amikor nagymamám hozzánk el loholt.

Mindig sietett,
Mint ha az élet nem érne rá,
Mint ha szíve dobbanása hozta volna mind közelebb,
Azokhoz, kit ő nagyon szeret.

Ajtón belépve, szája tárult, mosolyra fakadt arca,
Átölelvén,azonnal irány a táska.
Ő csak nevetett.
Halkan mondta, mit keresel te gyermek?
,,Nincs ott semmi,üres a táska.,,

Én csak nevettem.
Tudtam, ott mindig van nékem valami,
Mert nem volt még oly nap,
Hogy ne találtam volna valamit,
Amit a szem, száj kívánhat.

Hiszen ez a mama táskája!
Nem csak szíve volt csordultig tele!
Karja féltő ölelése,
Intő szavai rengetege,
Táskáját is megtöltötték,
Szorgos, fáradt kezei!

Édes kincs volt ő nékem!
Földi létem ajándéka,
Az én nagymamám!
Hálás vagyok mindenért,
Mit nékem átadott,
Hogy az életre tanított!

Édes élet drága mamám,
Angyalként vigyáz rám,
Teljesítve a nagymamák féltő gondoskodását.
Ma is látja, sütni, főzni, befőzni,
Mulatni, nótákat regélni az unokáját.

Mind, mind a sok-sok jót,
Nagymamám adta át,
Felnevelve az unokát!
Édesanyám tudja jól,
Hogy nagymama volt az kinek ittam szavát,
Ha kellett, szembe is szálltam vele.

De ő csak nevetett.
Halkan jegyezte csak meg.
Megint csácsogsz nagypofájú, Fehérvári.
Kacagott egyet rajtam, és a konyhába sietett,
Reggelit készített.

Szemüveg kezembe kerülve,
Mély érzéseket ébresztett szívemben!
Hála tölti el szívemet,
könnyet csalva a szemembe.
Öröm könnyek sokasága,
Arcomon gördülnek  le.

Boldogság könnyei,
Nem az elmúlást siratva,
Szívemet újra áztatják.
Mert boldogan mondhatom,
Ő volt az én nagymamám!

Szemüvegén keresztül látom már a világot!
De még ma is lázadok,
Ha nem tetszik amit én látok.
Tudom, hogy olyankor nevet egyet a Mennyekben,
Rögvest siet a konyhába, hogy a reggelimet elkészítse.

Szinte látom.
Legyint egyet, mosolyra fakad szája.
Majd halkan jegyzi meg.
,,Na már megint csacsog az én unokám szája.,,

Istenem, hogy mennyire nagyon szeretem,
Azt aki olvassa soraimat,
Pontosan átéli majd sorsomat.
Isten áldja meg a Nagymamákat,
Kiknek oly fontos mindegyik unokája!

Ajkam Hálára emelem,
Szívem tiszta forrásként felé nyújtom!
Mennyek kapujába érve egyszer,
Ő majd kézen fog és haza vezet.
De még nem most!

Várj még nagyikám,
Addig is vigyázz ránk!
Szeretlek,szeretünk,
Soha el nem feledünk!
Unokáid, dédunokáid.
Isteneim Áldjanak meg!

Minden szerzői jog fent tartva:Szerző: Fehérvári Judit wiccaanya
Budapest 2015.04.24

,,Szeresd jó anyádat ahogy csak szeretheted,
őrizd a lelkeden ezt a drága kincset!
Mert, hogy az édesanya milyen drága kincs,
azt csak az tudja akinek már nincs.,,
Szerző: Fehérvári Judit wiccaanya

Mi szerencsések vagyunk, édesanyánk közöttünk él, és jó egészségnek örvend, Hála az Isteneknek érte!

,,Hála édesanyámnak
Fényes cukrászda ajtaja tárva,
Halk zongora hangja szivárog ki rajta.
Lágy zene,szerelmes dallamok,
Csendesen a szívhez oson.
Fiatal lány szíve dobban.

Ajtó tárva, mint ha a lányt várva, várná.
Bogár fekete haja, arca kipirulva,
Parányi derekát,a szél simogatja.
Az ajtóhoz tipeg halkan.
Szíve reppen, lába tipeg,
Az ajtó felé siet.

Kávéház ajtaja tárva,
Finom kávé illata oda csalja,
A lányt ki mit sem sejt.
Ajtóhoz tipeg.
Belépve a nyitott ajtón,
A zongoristára figyel fel a lány,.
Kinek hangja nem csak a füleit,
De a szívét is megmozgatja.
Kecsesen asztalhoz ül a lány,
Rendel egy feketét,szimplát..

Kávé illata, a zongorista halk dala,
A lány szívét dobogtatja.
Lángra lobbant a pici lány.
Arca pirul, szíve tárul,
A dallamot kísérve,
Ajka a dallamot dúdolja.
Kortyolja a feketét.
Halk szerelmes dallamok,
Zongorista mosolya,
A lány szívéhez egyre jobban dobogtatja.

Ó mit tesz a lány?
Minden nap rendel egy szimplát.
Hallgatja a szívhez szóló muzsikát.
Zongorista egy szép napon,
Megszólítja a lányt.
Szerelem gyúl szívükben,
Átformálva az életet lángra lobban az életük.
Így kezdődött az életem.

Egy szimpla feketével,
Egy szerelmes zongorista énekével.
Szerelem gyermek én így lettem,
Amiért én ma is hálát rebegek,
Mert ők lettek az én életem.
Édesanyám te még itt vagy,
Anyák napján néked köszönöm,
Hogy a zongorista szívét,
Értem fogadtad el.

Bálkirálynő voltál,
Ma is csodás nő vagy,
Tisztellek,
Mert én mondhatom neked,
Isten éltessen édesanyám,
Oly sok évig még velünk.
Te csak kortyold a feketét,
Én és tesóim majd adjuk a dallamot,
Mit egy zongorista írt,
Szerelmes ajkakon dalolt.

Isten áldjon jó anyánk,
Szeretet övezzen.
Köszönöm a feketét,és
Hogy megismerhettem hugom, s öcsém..
Mit az élet néked adott.
Jóságodat, szeretetedet,
Mi unokákkal háláltuk meg.
Kik téged nagyon szeretnek!
Ez nem véletlen,
Hisz te csupa szív vagy és szeretet!
Isten áldjon meg édesanyánk,
Drága nagymamája unokáidnak.
Dalolj még sokáig nekünk.
Mi csak ezt kívánjuk.

Kérve, kérem az Isteneket,
Tartson meg jó egészségben,
Még sokáig nékünk.
Meghálálni nem tudjuk,
Azt a sok jót mit adtál.
De legalább megpróbáljuk.
Adj időt rá.
Szeretünk anyukám!

Minden szerzői jog fent tartva.Szerző:Fehérvári Judit wiccaanya
Budapest.2015.04.25,,

Szemünk fénye

Édesanyám te drága,
Szívem nélküled oly sebzett,
Oly kegyetlenül árva.
Maradj, velünk arra kérlek,
Isteneim segedelmével.

Tudod oly sokat szenvedtél értünk,
Éjt nappallá téve,
Dolgoztál értünk.
Csak a szépre s jóra tanítottál,
S ha olykor kellett, meg is szidtál.

Te tudod mi az becsület, s erény,
Erre neveltél, s úgy féltettél.
Hazát, otthont védtél,
Gyermekeidért mindent meg tettél.

Fájnak lábaid, az élet súlyától,
A sok munkától.
Édesanyám arra kérlek,
Gyógyulj meg nékünk,
Hisz nélküled az élet oly sivár volna,
Fájdalmaidat, add át a múltnak.

Szeretet övezzen,
Szerető karjaink oltalmában,
Mosoly országában,
Családod féltő ringatása,
Hozzon, gyógyulsz lábaidra.

A múlt szele tovaszálljon,
Mint üdítő fuvallat,
Lágyan simogasson,
Arcodra mosolyt csaljon.

Köszönet az életért,
A boldog gyermekévekért,
A sok szépét s jóért,
Mit dolgos két kezed nékünk meg teremtett.
Addig jó, míg hazafelé menet,
Te a konyha ablakon kinézel,
S széles mosollyal az arcodon,
Azt mondod Isten hozott gyermekem.

Belépve átölelsz,
Anyai szeretettel hintesz meg.
Az érzés csodálatos,
Mint szomjazó anyaföldnek a nyári zápor,
Oly kegyes, és feledhetetlen.

Isteneim óvják utadat,
Lábaidra hozzanak gyógyírt,
Szemeidre fénylő csillagot,
Mint csillagos égboltra,
Tündöklő csillagok,
Mit gyermekeid, unokáid
Szeretete beragyog.

Addig jó, míg hozzád írom soraimat,
Nem hullajtom könnyeimet!
Addig, míg csak mondhatom,
Szeretlek én téged oly nagyon.
Édesanya csak egy van,

Nem a vér határozza meg a sorsot,
Nem a külvilág,
Nem a karma.
De a múltad, s a jövőd összeforr,
Édesanyád karja majd mindent meg old.

Az élet nehézségein át,
Minden könnyebb, ha ott van az édesanyád.
Aki mindig hív, s szeret,
Aki soha nem fárad el.
Mert anyának lenni oly nagy dicsőség,
S olykor bánat, s könnyek tengere,
Hullik le két szép szemeden,
De féltő kezed el nem enged,
Mert szeretni, te a könnyek között is szeretsz.
Szeretlek, hálás vagyok neked.

Mindenért, amit kaptam,
Amit soha vissza nem adhatok,
Hisz nincs rá mód, s alkalom.
Mert minél többet adok, annál többet kapok!
Ez vagy te, az én, a mi csillagunk.

Édesanyánk,
Drága kék egünk,
A nehéz napok ormán,
Hegyek bércein,
Patakok csillogó vizén,
Madarak csiripelésében,
Nap sütötte réteken,
A szivárvány minden színében,
Te ragyogsz ott nékünk.
Szeretünk téged drága édesanyánk!
.
Budapest. 2014.03.21 wiccaanya

Az élet oly szép mint a május

,,Az élet oly szép.

Mint a Május,
az élet is oly szép.
Mindig születik benne egy kedves,
boldog szó, mit a te füledbe suttognak majd el.
Olyan vidám, s boldog leszel általa
hisz szívedig ér minden dallama,
lábad remeg, tested tűzben ég,
ajkad csókra csattan,
lüktető ereid, táguló pupilláid,
egy ritmust követnek.
Ez az igaz szerelem,
amit nem éreztél még talán sohasem.

Az élet legszebb titka tán,
mit megfejteni nem lehet.
A szerelem.
Lágy dallama mámorít,
részeggé tesz,
veled élvezi az életet.
Bárhol is legyen még ma,
holnapra rád talál talán.
Szívedbe lopja mosolyát,
úgy dúdolja halk szavát.
Mámorral átitatott élet varázsa,
téged is megperzsel majd,
ha rád talál kire vártál,
hosszú éveken át.

Érzed ő szívedbe lopta magát.
Nincs menekvés,
rátok a szerelem vár.
Ő jelenti majd számodra mindent ami jó,
ő lesz majd a csoda,
a boldog éjszakád,
a kincs mit néked rendelt az élet.

Ő csak veled éli majd meg az életet.
Ő lesz az ki téged haza vár.
Ő lesz az ki gyermekeidnek,
féltő karját nyújtja át.
Ő az ki téged ölel át,
nem hazug szavak hagyják el az ajkát.
Ő lesz az ki téged imád,
ő az ki azt mondja majd rád,
te vagy nékem a mindenem,
engedd, hogy boldoggá tegyen.

Ó halk zene a szívnek,
csendes béke a léleknek.
Ez az igaz szerelem.
Ő reá vársz talán.
Őt keresed oly rég már.
Engedd, hogy rád találjon,
egy szép napsütötte májusi napon,
madárdallal, orgonával,
csodás életet varázsolva néked,
engedd, hogy ő legyen a mindened,
kezét ne engedd el soha már.
Ez az igaz szerelem,
mit oly rég keresel.

Nem számít már,
itt van reád várt.
Most rád is talált.
Hittél, vártál rá.
Annyi év után most melléd is állt.
Ha majd leszáll az éj,
tudd, hogy ő akkor is érted él.
Hittél benne.
Most mondj hálát,
nem számít már, hogy mi volt a múlt.
Álmod most valóra vált.

Ne sírj...
Ez már nem a múlt...
Búj hozzá,
a csókja reád vár.
Álmod majd sokszor eszedbe jut,
mondj érte imát,
mondj érte hálát.
Ez a kincs már a tiéd,
érte álmodtál,
elhozták néked,
nem kellenek a könnyek.
Nem hagy el már senkiért.
Mert ő már csak a tiéd,
reád várt.

Ő már nem hagy el senkiért,
ez a szerelem,
mej reád várt.
Öleld hát át.
Szeresd ennyi kell csupán,
s csókjaival övezve,
éld a boldog életet.

Szerző:Fehérvári Judit wiccaanya
Budapest 2015. Május.1