Semmi sallang,csak tiszta érzés!*♡

Fészket rakni

Hegyek ormán,
sziklák szirtjén,
dombok felett,
erdő szélén,
fészket raknék én veled.

Hideg szélben,
napsütésben én veled repülnék.
Otthonodat kibélelném,
reggelire szeretet,
ebédre féltő ölelést,
vacsorádra megértést tálalnék.

Kicsiny madárka,
repülj az égre fel,
vidd hírül üzenetemet.
dalold el annak ki szeret,
hogy haza várom.

Dalolj kis madár,
repülj a szerelem szárnyán.
Trillázd el annak,
ki reám várva él valahol a nagyvilágban,
hogy haza találjon.

Énekeld el,
hogy van ki várja,
két karjába zárja.
Van ki szereti,
de rabbá nem teszi.

Téli estéken,
a kandalló melegénél átöleli.
Reggel jó reggelt kívánva,
hozzá bújik szelíden.
Nappalokat vele éli meg,
átitatva szerelemmel.

Otthon, otthon édes otthon,
haza várja, őt ki erre várva,
szívét velem megosztja.
De nem uralja.
Nem kérkedik,
nem alázza.

Hisz nem kalitkában élek.
Ezért én nem is értem,
hol marad már az igaz szerelem.
Az érzés, melyről álmodom?
Hol van a fészek lakója?

Az élet néha oly mostoha,
tükröt tartva, ébredésre sarkal.
Álom vagy valóság,
de én már látom.
Fészket én hol rakom.

Dalolj hát kis madárka,
én veled dalolok,
szelíden, érzéssel,
csupa szívvel, őszintén.

Lehetnék én sas is,
de egy törékeny kis cinege vagyok.
Hegyek ormán,
sziklák szirtjén.
Nincs még vége a nyárnak,
cinege madárka.

Daloljunk hát kis madárka,
dalolunk magasra szálljon,
fel a kék ég felé.
Túl a varázs hegyen.
Ott lakik az én szerelmem.

Én véled üzenem,
keljen útra.
Velem legyen páros,
fészket vélem rakjon.
Én majd meghálálom.

Dalolj hát kis madárka,
nem kell cipő néked,
hosszú út porában,
te szabadon szállhatsz.

Ablakomba violát ültetek,
szerelmemet haza várom,
két karomba zárom.
Hű madárka a cinege,
zord téli estéken,
nem túrja fel fészkét.

Hideg téli estéken,
éhes minden pici száj.
Fejemen kék sapka,
ablakodba ülök,
diót, tökmagot,
néked adom.
Véled a fészekben ülök.

Mindennek el jön az ideje,
repülj hát te cinege.
Vidd hírül a kedvesemnek,
fészket raknék én vele,
hogy ne éhezzen többé a kis cinege.

Szíve szerelemmel telhessen meg.
Nem számít már hó, vagy fagy,
tűző nap melege,
hideg zápor,
villámcsapás.
Fészek családdá vált.

Szerzői joggal Artisjus által védett!
Megosztható, de nem átformálható!
Szerző:Fehérvári Judit wiccaanya

,,Az elengedés emberi viselkedési formáink,egyik erénye. A szerelmes szív,amikor elengedi a másik felet aki távozik épp a közös életükből,az nem űrt hoz létre a távozásával,hanem Új szerelmes lágy dallamokat írhat meg a te szivednek,ne törj hát össze!
Állítsd meg Tudatosan érzelmi világodat,hogy Ne romboljon,hanem Építsen neked!
Vár rád az az ember,akinek Te leszel a Várva,Várt Kincse!
Szerelem olyan mint egy lágy dallam a szélben,hangja lehet elillan,de a boldog érzés megmarad!
Vásárlási lázad,alkoholod mámorát, enyhítheted,egy elengedéssel!
Mindig lesz egy boldogabb Nap,Társ aki reád,csak is Rád Várt!
Éld át a boldog pillanatokat,ne a múltadat,az már csak múlt,tanítóddá válva,a Végleges gyógyulásig!
Szerelem egy szempillantás alatt rád találhat!
Engedd,hogy rád találhasson,azt tanácsolom mindenkinek!,,
Szerző:Fehérvári Judit wiccaanya,Főpapnő

,,A szálak összefutnak,amik szembesítenek félelmeiddel.
Ne köszönd meg az életednek a szolgálatodat,ne legyél szűrrealista.
Szolgáld te magad az életet!
Ne csupán csak a félelmeidet!
Mi emberek többek vagyunk,mint a fájdalmaink és a félelmeink, Emberek!
Mi Emberek egységet alkotunk önmagunkkal és a világgal.
Nem feláldozható az életed!
Nem a magasságtól félsz,hanem az eséstől.
Nem a szerelemtől félsz,hanem önmagadtól.
Nem a szerelem az álnok,hanem a  gondolatok.
Nem félsz elengedni,hanem attól félsz,hogy valóban elmegy,és mit kezdesz majd önmagaddal nélküle.
Nem félsz te attól,hogy újra megpróbáld az életet!
Ne félj kilépni a megszokott rosszból,mert káoszba kerülsz miatta.
Otthonod a tested,ezt nem árt,ha eszedbe vésed. Ne tápláld folyton a bűntudatodat,nincs rá több időd.
Tedd jóvá a megbánt ,,bűneidet,,nem vagy feláldozható!
Attól félsz,hogy újra megtörténhet veled.
Nem attól félsz te,hogy boldog is lehetsz,hanem attól félsz,hogy változnod kell érte!
Várod a napot,hogy szembenézz a ,,sorsoddal,,hogy változtathass rajta,javadra,hát most azt mondom,tanácsolom,ne félj tovább!
Eljött ez a nap!
Most jött el!
Tedd meg magadért,hogy az életed is tehessen érted!
Az életed nem fél........de nem is egy pihenőhely,ahol az időd végtelen.
Én azt mondom,maradj itt velünk!
Egy csipetnyi kis otthont adj lelkednek,hogy felépíthesd álmaidat!
Nem kell mondanod semmit....
Örülj,hogy velünk vagy,és vigyázz a lelked otthonára Ember!,,
Szerző:Fehérvári Judit wiccaanya,Főpapnő
Budapest
Élettanácsadó,személyiség fejlesztő
Tel.sz:+36/70 252-14-79

Szabadon,boldogan élni nem kiváltság ma már! Van kitől,van mit tanulnunk!

Szabadnak születtünk

Szabadnak születtünk a csillagok alatt nevelkedtünk.
Nem motivált, nem nevelt senki.
Mindig, mindenhol ott voltam veled,
öleltelek,
fogtam a kezed,
téged szerettelek.
Most is itt vagyok veled.

Isteneim a megmondhatói,
tökéletes munkát végzett az életünk.
Ölelj át.
Először is hadd mondjam el neked,
ki is vagy te nékem.
Nem csak egy csillag,
mely nékem ragyog fent az égen.
Veled én lehet veszélyesen élek,
De élek!

Életemben amit most én élek,
minden teljes és tökéletes,
mert elfogadom azt!
Amire nincs szükségem,
nem fogadom el,
tovább lépek rajta.
De veled,
mint egy Táltos,
a nehéz terepen,
újra szárnyra kapok én,
életem csillagos egén.

Meg volt írva,
vagy mi írtuk meg?
Én nem kérdezem!
Megélem veled azt,
mit megalkottunk,
egy csillaggal teli égbolt alatt,
tarka réten,
virágok illatával töltve meg.
Ölelő karjaidban,
nincs félelem,
nincs  tévedés,
én érzem,haza értem!

Angyalok játéka?
Ó akkor kívánom,
hogy tovább játszanak!
Köszönöm a sorsnak,
hogy hozzád vezetett el!
Hálával tartozom azoknak is,
kik rajtam átgázolva,
erősebbé tették Hitem,
hogy rám talál majd az igaz szerelem!
Hisz megérdemlem azt!

Én senkitől el nem vettem.
Adtam helyette mindent,
mire vágyott a szerelem hajnalán a lét.
Nincs itt tét!
Van helyette életed,
mit te magad élhetsz meg!
Mond hát miért ne legyek én Hálás?
Azt akarom,
hogy boldog légy!
A boldogság ára lehet nagy.
Mindennapi életedet megélve,
rá is találhatsz majd!

Csillagok,utamon hát ragyogjatok!
Hitetlenekre nem ragyog az én csillagom!
Tudom neked hited vagyon!
Ezért én néked ragyogok csillagom!
Életed egét bevilágítom,
sorsodat még sem én irányítom.
Szeretlek én téged,
csillagos kék egem,
de vezetni én nem foglak.

Arra való az életed,
hogy amit megálmodtál,
el is érd majd egy szép nap.
Ha én vagyok kiről álmodtál,
nézz rám,mosolyoddal áruld el,
két karod ölelésével bizonyítsd,
hogy engem szeretsz, nem a holnapot.
Én majd néked ragyogok!
Leszek én a te északi csillagod,
keleten, délen s nyugaton.
Szóljon hát a szív,
mondja ki ajkad.

Én meghálálom majd,
mit nékünk rendeltek az Istenek!
Igaz szerelmedre,
őszinte szívvel, téged követlek,
fényes csillagom!
Nincs már veszélye az életnek,
hisz rád találtam,
téged ölellek!
Néked súgom halkan,
maradj itt velem,
hadd szeresselek csillagom!
Ragyogok!
Fényem egyre bátrabban világítja be utadat,
nincs már félelem,
veled élek.,,

Szerző:Fehérvári Judit wiccaanya

Budapest 2015.07.08

A test és a lélek örökös harca a gonosszal III.
Szerző:Fehérvári Judit wiccaanya
Szerzői joggal védett!