Egy író szívének dallam
Így igaz, nem hasztalan!
Amit írunk megmarad.
van ki álmodik,
de mindre rest.
van ki gondolja,
de meg is írja,
mind azt mit mások szeretnének,
remélnének,
de tenni érte talán nem képesek.
Ne mondja hát nékem senki,
hasztalan a költő sora.
Nem hasztalan a világ,
mit mi látunk, érte tollat fogunk.
Inkább hasznos mint hasztalan,
a sorok miket szavakká alkotunk.
Szeretettel, érzésekkel töltünk meg.
Néked írom sorait,
néked emel tornyot a szó.
Király lehess a várban,
ne koldus a pitvaron,
hová az élet lenyomott.
Érted diktál a szívem,
hisz költőnek lenni nem csak rímek.
Inkább élet érzések,
szívhang, dallam az élet táncának.
Én adom a szót,
te a dallamot,
így lesz az élet egy boldog alkalom.
Ezért írok én,
nem azért, hogy szeressél.
Helyette inkább élj!
Ó kedves barátom,
tovább írok én,
örömed teljen,
szíved csordulásig telve,
újra szeressen, éljen.
Hadd maradjak én íz író,
szavakat sorokba szedő,te a tanúm.
Az életet a korona,
mit az élet rádruházott,
élettel töltse is meg.
Köszönöm, hogy itt vagy velem,
soraimat morzsolgatod,
az életed újra formálhatod.
Isten éltessen,
Angyalok vezessenek drága barátom.
Egyet ne felejtsd el.
Én nem diktálok,
csupán írok.
Életedet te alkotod.
maradok továbbra is a jó barátod.
Szerző:Fehérvári Judit wiccaanya
Szerzői joggal védett a szerző által!
Budapest 2015.06.12
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Sok Sikert Kívánok Mindenkinek a Tudatos Élethez!wiccaanya