Homokot hord,a szél

,,Homokot hord,a szél

Homok hord a szél a szemeimbe,
a múlt porát,
mely az életem sok szép ajándéka volt.
Homok szemek csak peregnek,
az életet éltetem.
Újra és újra felálltam, 
felállok ma is.

Sivatag a szemeim előtt,
mit olykor könnyekkel locsoltam meg.
mosollyal tettem napsütötte tájjá,
szívem dallamával virágba borítottam a nappalt s az éjt.
Nem mondtam le álmaimról,
ma sem teszem.
Hisz mindig ezek vittel előre.

Sötét felhők,
kígyó marta sebek.
Begyógyultak egyszer.
Hisz nincs oly seb,
mi ne gyógyulna be.
Sokszor elrontottam talán,
vállalom, ez vagyok én.
De a homokszemeket,
én pergetem már,
nem a szél a szemeimbe.

Lelkemből szól eme pár sorom,
én az életet újra álmodom.
Kígyók marta sebek,
begyógyultak már.
Nem vádoltam,nem teszem most sem.
Újra álmodott életem,
a múlt porának köszönhetem.
Mindig volt egy oltalom,
mit felém küldött az ég.
Lelkem nem siratom,
az életet újra álmodom.

Hiszek egy új reményben,
egy új életben,
hol az lehetek aki vagyok,
nem az amit más megálmodott.
Most nincs mindenki itt velem, 
kinek hálás lehetek!
De én nem felejtem el,
azt mit köszönhetek!
Mély seb az élet mondhatod,
éles kés ejtette sebek.

Én ezt meg cáfolom,
azt te magad okozod.
Felfüggeszted az ítéletet,
semmisé teszed a sebeket.
Új esélyt adva magadnak,
boldog ember maradhatsz!
Nem a környezet a forrása,
te magad vagy az!

Szerző:Fehérvári Judit wiccaanya
Budapest 2015.07.01,,

 Életünk oroszlán része, a miénk!