Örök ifjak

                                                                                 

Örök ifjak

Telnek múlnak a napok,
én csak bámulok,
hová tűntek az évek?
Nyomába sem érek.
Hajam őszül szemem alatt szarkaláb készül,
lábam fárad, az utat járva.
De szívemben örök nyár van.

Vidáman járok, kelek,
teszek, veszek,
az eget kémlelem.
Éjjel álmodom,
nappal megvalósítom.
Minden reggelnek örvendek!
Köszöntöm a csillagot,
mely reám oly fényesen ragyog.
Ó barátom, halld meg hát szavaim,
mi örök ifjak így élünk,
nem számolunk,
nem vádolunk,Élünk!

Mondhatod ránk, vén troty,
mondhatod dinoszaurusz korszakos.
De mi még tudunk nevetni,
minden apró dolognak örülni.
Nem citromleves a vacsoránk.
Ránk még oly sok csoda vár!
Ne add át a helyet a villamoson,
ne köszönj előre ha találkozunk.
Magadat minősíted,
nem engem.

Vicces talán, ha egy nő buszra száll,
 kezei szatyroktól roskadóan,
nyúlik mint a rétes tészta?
Ha térde remeg, mert épp bottal lép fel a buszra?
Ó igen..ők az örök ifjak!

Kik mernek élni, létezni,
nem kacagni mások kínján.
Helyette állva cipeli terheit.
De nem térdepel meg,
kacagó majmok sorai előtt.
Akik az örök ifjak felett kacagnak,
Ők az egy nyári majmok....
Kiknek sorsa,  a magányt vonzza.

Keserű számukra az élet,
ezért így is viselkednek.
De vajon ők lesznek-e majd örök ifjak táborában,
ha magányra ítéli életét,
vádolva, átkozva számolja napjait?
Savanyú a szőlő?

Pedig rátok is süt a nap!
Nevess, kacagj....rajtunk.
Mi örök ifjak nem bánkódunk!
Te vagy az ki citrom levest evett.
A te életed üres!
Szerző: Fehérvári Judit wiccaanya
Budapest 2015.04.29.