2012. március 4., vasárnap

Szánalom,nem kell senkinek! Nem jó tanácsadód hidd el!!!
Amikor elvárásaink vannak és panaszkodunk, nyilvánvaló jeleit mutatjuk annak, hogy kegyelemkenyéren tartjuk magunkat. Következményként, okozatként viselkedünk. Arra várunk, hogy valaki más tegyen azért, hogy mi elégedettek legyünk. A világ, a szüleink, a főnökeink, a tanáraink, vagy a testvéreink. A "másik embert" tesszük meg az elégedettségünk forrásának (és amikor nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeinket, tönkretesszük őket).

Mi az elvárások következménye? Boldogtalanság. Frusztráció. Az igazság az, hogy csak is mi lehetünk a saját boldogságunk forrásai. Nagyon kell vigyáznunk vele, ha az "én jogosult vagyok erre"-tudat állapotba kerülünk. Mindannyiunkkal megtörténik - különösen akkor, mikor nem vagyunk kiegyensúlyozottak. Az egyetlen kiút, ha gyakrabban kezdeményezünk, és többet cselekszünk.Sok Sikert!!wiccaanya

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Sok Sikert Kívánok Mindenkinek a Tudatos Élethez!wiccaanya