Egy újabb részlet,a könyvemből....wiccaanya

Hiszek,nézz a szemembe

Hiszek a pillanat erejében,hiszek az Őszinte tekintetben.

Hisz szíved nem érdemli meg,hogy szenvedj.

Valamiért,ami éppen most téged elhagy.

Biztosra veszed azt,hogy tiéd volt,

Mind az miről álmodtál?

Torzíthat a tükör.

Töröld le róla könnyeidet,tárd ki szíved.

Tükrödet takard le.

Kacagj,neves,ismerd meg önmagadat.

Hogy meg találhasd,azt kit sirattál.

Ezt a végső titok sejtelmével,

Mondom neked,ez nem egy utolsó levél.

Légy önmagad és ne a szerelmed.

Légy egy erős tölgy.

Ne csak egy utolsó levél.

Hanem egy egész ág,az erős tölgy,

Minden letépett levele fontos.

A tévedés is fontos.

A kiábrándulás is.

A találkozás is fontos,de az elválás is.

A közöny és a szenvedély is fontos.

Az árulás és a bűntudat is.

Fontos az egyedüllét gyötrelme.

A kapcsolatok elviselhetetlensége.

Az elhagyás és a visszatérés.

Minden levél mely földre hull,

Egy új levélnek add helyet,

Az öreg tölgy,bőséges koronáján.

Fontos tápoldat,a hűség,

Mely lomkoronád éke már.

Sajnos,a hűtlenség is kihagyhatatlanul fontos.

Mert téged épít,ha nem te vagy a hűtlen.

Mindent meg kell tapasztalnunk,

Rosszat és jót.

Mindent át kell élnünk.

Hiszek a pillanat erejében,hiszek az őszinte tekintetben.

Tudom,bele mar a szívedbe.

Amikor ég a tűz a szívedben,

De jégvihar van a szívedben.

De csak az Álmok a fontosak!

Hiszek az apró érintésben,mely jeget olvaszt.

Hiszek a simogatásban,a csend mondanivalójában.

Az öreg tölgy annyi mindent ki bír.

Lehet hó vihar,jég eső,

Ő újra és újra,életre kél.

Nem gondolom,hogy mindig mindent,

Ki kell mondani.

Néha a szavak torzítanak.

Leplezik,azt aki vagy.

Vagy csupán azt akit a tükröd mutat.

Nézd a foncsor tükröd,törd szét.

Nézz a szemembe,és maradj csendben.

Nem fordítom el a tekintetem,és nem szólalok meg.

Mert ha igazán látsz,engem látsz,

Ebben a pillanatban,

Megtudhattál rólam mindent,

Szavak nélkül.

Csak legyek én egy eső csepp a végtelenben,

Mely táplálja,az öreg tölgyet.

Lélek lakozik benne,érzések hada.

Ne szűnjön meg,amiben hittem.

Higgy te is,és tanulj meg tükör nélkül élni.

A világ változhat,de neked nem kell.

Maradj önmagad,vállald fel mit nyújt az élet.

Hiszek a pillanat erejében,itt és most.

Mert a holnapod,a múltad.

Ne félj hát élni,álmodni,

Akit szeretsz,és akit nem,

Attól csak tanulj,de ne ítélj.

Hadd élje meg ő maga,amit ő álmodott.

Lehet én vagyok a közönyös,a bolond,infantilis,

De nekem legalább,vannak álmaim,

Amiért élek,és küzdök.....

2012.11.11 Wiccaanya