Egyetlen kincsem....

                                  Egyetlen kincsem

 Önmagamat büntetem,

Ha haragomat én el nem tüntetem.

Múltam árnyéka elkísért,

Mint testi rabló.

Karom sebes,hátam fáj,

Megbocsátásra vár.

Tudat alattim üzenete,

Testemet sújtja le.

Én min gyógyító halván szavát,

Segítségére sietek hát.

Nem kínozom azt mi enyém,s egy van belőle csupán.

Testem melybe lelkem költözött,

Egyetlen kincsem,földi létem során.

Nem bántom hát..

Megbocsátás hatalmával élek,

Hogy testem régi fényében éljen.

Isteneknek tetsző dolog,

Ha a testem féltem és védem.

Nincs földi hatalom,

Mely ebben engem gátoljon.

Hitem,Szeretetem Örök,Lemondani róla,

Nem tudok.

Földi éltünk során hibázunk,

De ha belátjuk,

Helyre is hozhatjuk.

Rajtunk áll hogy szenvedők,

Vagy fejlődők vagyunk.

Így tehát én haragomat,

Meg sem történtté teszem,

Eltemetem. Nincs fájdalom a testemen,

Nincs gyötrelem a lelkemben.

Megbocsátás hatalmával élek,

Kettő lelket megkímélve,

Feloldozom,megbocsátok.

Köszönetet Isteneimnek mondom,

Hogy ezt a Tudást én már birtoklom.

Haragomat meg nem történtté teszem,

Tudatos gondolkodóvá válok,

Isteneimnek hála,

Fejlődő vagyok.

Mert világunkban minden örök,

És változó,

Ezáltal mi is változunk.

                           Wiccaanya 2010 04.05