Saját műveim..Lélekdal

Lélekdal

Az élet csupa álom,
szenvedély, és szerelem.
Nem mindegy kivel éled mind ezt meg.
Tomboló nyár,
viharos ősz,
zöldellő, dalos tavasz,
hideg téli estéken,
nem mindegy kit ölelsz át.

Volt mikor még nem éreztem,
hogy nélküled nem létezem.
Volt mikor nem is tudtam,
mit jelent az igaz szó,
a tiszta érzés,
az otthon melege.

Nélküled éltem,
és csak reméltem,
hogy egyszer rám talál majd,
az igaz szerelem egy napsütötte szép napon.
Most, hogy itt vagy,
érzem már nem várok.
Érzem dobban a szívem,
remeg a hangom,
egy ritmusra jár a szívünk,
egy dallamot dúdolunk.

Nézz rám kedvesem,
fogd a két kezem,
vezess engem a szerelem útján.
Hidd el én meghálálom,
minden pillanatot mit nékünk adott a sors.

Nélküled én már nem létezem,
hisz rád vártam,
téged kértelek a sorstól,
rólad álmodtam oly sokszor.
Kérlek vigyázz rám,
én veled utazom,
a szerelem vonaton.

Szállok veled fent a kék égen,
fészket rakok veled ha kell a hegyek ormán,
otthont alkotok veled,
ha te fogod a két kezem.

Én már nem félek,
nem várok,
nem kérek,
csak boldogan élek,
míg te fogod a két kezem.

Életem delelő egén,
hajam őszbe fordul lassan,
lábam még táncolja a szerelmes tangót.
Az évek tova szálltak.

De nem bánom.
Nem is sajnálom.
Szemeim alatt szarkaláb,
kezemen az ér kiül,
mint kofák a padon.

Árulkodó jeleket az élet rám rajzolta,
hogy az ötven évem bölcsességét,
el ne feledjem.
Oly boldogan vállalom,
hisz bölcsességemért,
szerelmet kaptam én.

Nélküled még most is csak várnék,
remélnék,kivárnék.
Ma már nem kérek, csak remélek,
hogy egy életet veled élhetek meg.
Isten adja, hogy kérésem valóra váljon.

Isten adja, hogy boldoggá tehesselek,
foghassam a két kezed,
sok éven át,
mondhassam neked,
Isten hozott haza kedvesem.

Majd térdünk fáradni kezd,
szívünk egyre hevesebben ver,
vérnyomásunk emelkedik,
én akkor is ott leszek,
ágyadnál ülve, füledbe súgom majd halkan,
szeretlek kedvesem!

Ne félj, nincs baj,
vár ránk még sok szép nap.
Ne félj itt vagyok,
kezed én majd boldogan fogom.

Az utat veled járom majd akkor is,
ha már a szó oly nehézzé válik,
ha a sóhajunk már nem hallik,
én akkor is ott leszek veled,
fogom majd a két kezed.

Nélküled már nem létezem,
hisz egymásnak rendelt az élet.
Oly nagyon Hálás vagyok érte,
míg csak dobban a szívem,
 köszönöm a sorsnak,
hogy meghallgatta könyörgésem,
mellém rendelt,
nékem adott egy igaz szívű embert.

Ez vagy te nekem kedvesem.
Egy élet reménye.
Tiszta szívem lüktető dala.
Lelkem őszinte kincse.

Maradj velem,
táncold velem,
a szerelmes tangót.
Én majd vakon követlek,
kezed nem engedem el.
Mert nagyon szeretlek.


Ne félj hát, én itt vagyok.
Veled is maradok.
Az életem útját, én veled rovom tovább.
Dúdold hát velem,
a szerelmes melódiát.
Majd én adom hozzá a dallamot,
s veled táncolok.
Ne félj, nincs baj.
Mindenünk meg van.

Szerző joggal védve:Fehérvári Judit wiccaanya által
Budapest 2015.06.10