Sorstalan utazó
Sorstalan utakon rójak az utat,
az álomtól szenvedők..
Nem látják az álmukat,
siratják a múltjukat.
Vak világ mi képet vetít,
foncsor tükröt eléjük tartva,
kicsorbult életek,
én most értetek szólok.
Szomorú szívetek dallama,
beteggé teszi éltetek,
a test belé remeg,
fájdalom üti fel fejét,
vérző szívek láttán.
Csend a reggelid,
szomorúság az ebéded,
vacsorádra magányt kérsz,
te sorstalan utazó.
De állj fel a múlt porából,
egyenesítsd ki derekadat,
nézz az égre fel, én csak arra kérlek.
Nézd a csodát mi rád is vár,
nézd, érezd hogy süt rád a nap.
Nyisd ki szemed,vedd észre,
hogy téged is szeretnek.
Nem vagy egyedül.
Lehet nem fogja most senki a kezed,
nem ölel át,nem mond jó éjszakát.
Sorstalan utazónak is van megálló,
hol megpihenhet,
életet szeretve, felfedezheted,
hogy van kiút a múlt porából.
Ne tedd mozsárba szívedet,
ne törd össze kérlek.
Életedet ne te temesd el!
Engedd, hogy téged is szeressenek,
álmok ajtaja kinyílik,
szíved gyógyul,
tested új életre kél,
van még számodra is remény!
Sorstalan utazó,
a vonatra úgy szállj fel,hogy
válts új jegyet,
a régit pedig temesd el.
Van még életed, azt szeresd,
ne a múlton keseregj!
Kezd új életet,
ezt vésd észbe,
te sorstalan utazó.
Az élet hozzád nem mostoha!
Szeresd az életet,
hogy ő is szerethessen!
Szerző: Fehérvári Judit wiccaanya
Budapest 2015.06.10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Sok Sikert Kívánok Mindenkinek a Tudatos Élethez!wiccaanya