Saját műveim....Végzetes szerelem

Végzetes szerelem

Ha én egy boldog nap lennék,
mindent mit szíved kíván megadnék.
Néked illatoznék,
mint illatos szerelemmel átitatott rózsa csokor.
Ha én volnék néked a boldogság,
csókot tőled lopnám.
Szerelmes ajkadon csüngnék,
mint gyermek arcán a mosoly,úgy élnénk.

Ha én egy boldog élet volnék,
nem kérdeznék,
csak adnék , mindent mit megálmodtál,
mindent mire ki nyílt a szád.
Ha én volnék a végzeted,
az életedet örömmel tölteném meg,
nem számolva, csupán csak adnék.

Nem kérnék én érte semmit,
csak hagy maradjak az ki voltam,
a te végzeted, életed, örömöd.
Ha én boldog nap, évek, élet, végezeted vagyok,
na akkor majd te is meglátod,
miről ír ez a két kéz,
mitől érez így a szív,
miért dobog oly gyorsan az élet,
ha veled élek,
te végzetes szerelem.

Ha én volnék neked a boldog nap,
kit néked rendelt az élet,
áldanád a sorsot,
hogy hozzád vezetett el.
Ki vagy hát te nekem?
Ki lehetek én néked?

Végzet vagy csak egy szerelem,
melynek mámora kábít,
mint hűs fuvallat nyári napon,
gyógyítóan hat szívedre.
Engedd meg, hogy megmutassam,
ki lehetek én neked.
Nem egy szerelem csupán,
az életed oltárán.

Csillagoddá válok,
a végzet felé tartva,
bevilágítom éltedet,
minden csodás hajnalon.
Éjjel vezetem az álmod,
rád démon ne találhasson.
Angyalokkal fogatom meg kezedet,
reád vigyázzanak,
álmodra vágyadra,
féltő oltalommal.

Szív dallama, kezemet vezetik,
papírra vetett érzéseket,
néked címezik.
Feladója nem más,
mint a végzet,
kit melléd rendelt az élet.

Még csak egy szóra várj.
Hálás vagy te is talán,
vagy csak én?
Gondold át a szívem dallamát.
Ha majd úgy gondolod,
a válaszodra lesz alkalom.
Addig is maradok neked,
A szív mely szeretni bír.
A kéz mely hozzád ér.
A szív mely néked dobban.
A hang mi hozzád szól halkan.
A napfény mely átmelegít.
A sorsod mely a végzeted,
ha te is úgy akarod szerelmem.

Szerző: Fehérvári Judit wiccaanya
Szerzői joggal védve
Budapest 2015.06.12