Vágyaid őre, börtönöd a temetője

Vágyaid őre, börtönöd a temetője

Míg könnyeidet temeted,
az életet megveted.
Nem kenyerem  a hazug szó,
az élet igaz múlandó.
Ezért kérlek arra én,
ne a múltadon keseregjél.
Álmaidat ha feladod,
az lesz börtönödben a vasbeton!

Kinek sírsz még drága lélek,
kinek hullanak a könnyek?
Mit siratsz mit kihagytál,
vagy mit nem tettél meg talán?
Néz rám barátom,
én azt tanácsolom.
áll ott fent a magas hegyen a várad,
börtön faladat te magad alkottad.

Várfala alatt a meder megtelt könnyeiddel.
Nem veszed észre, 
magadat temetted el?
Kinek könnye porba hullik,
szíve zárva marad,
bús magány az mi jutalma.
Bár csak homok várat építettél volna,
tengerparton a homokba.
Bárcsak tudnád mit keresel,
miért oly sok könnyet ejtettél.

Nem rozsda marta az a váz,
mit néked a jó Istenek kínáltak.
Tested lehet fáradt,
de a lélek ott belül még ép!
nyisd ki hát a vár kapuját,
lásd meg te is a csodát!
Ne hullasd könnyeidet,
légvárakat se emelj fel.

Jön majd egy szép napon,
ki börtönödnek nem őre,
felszabadítója lesz majd.
Lélek hajnalán,
rád is szerelem vár!
Szeresd önmagadat barátom,
lélek csónakodat a szél fújja majd el,
oda, hol rád várnak.
Két karjába zárva,
a szív diktál,
szád szóra nyílik.

Ne a napot temesd el,
ne az életedet!
Börtönöd kulcsát nem nyelted le!
nyiss, hogy nyíljon néked is egy száj,
mi szép jó napot kíván.
engedd, hadd mondja,
Isten hozott haza Csillagom!
Kinyitottad börtönöd,
akkor mond majd,
hogy igaza volt a boszinak.
ne az egereket itasd,
a múltat sirasd!
Élj helyette, álmaid válnak valóra!

Nekem is voltak rossz napok,
sivár hétköznapok.
Sírtam volt egy, két napot.
De én álmaimat fel nem adom!
Börtönőrt nem kérek,
én a szabadságért élek.
Halld meg hangomat.
Ki börtönöd őre, 
nem más mint a vágyaid temetője!
Ennyit érsz csak magadnak?
Választ ha már jól tudod,
gondolkodj el soraimon!

Szerző: Fehérvári Judit wiccaanya
Szerzői joggal védett Artisjus által!
Budapest 2015.09.07